Mi az Aikido?

Az Aikido japán harcművészet. Modern Budo irányzatként ismert, melyet Morihei Ueshiba mester (O-Sensei = nagymester) a 20. század első felében hozott létre. Technikai, elméleti alapjai és szellemisége a japán Budo több évszázados hagyományaira tekint vissza.

Az Aikido lényegét a technikai és a filozófiai/elméleti sajátosságainak együttes megértésével és megtapasztalásával lehet megragadni. Az erőteljes technikái alapján az Aikidot gyakran jellemzik olyan harcművészetként, vagy önvédelmi rendszerként, amelyet nem használunk pusztításra. Elsődleges célja a harc elkerülése, a támadásokat ellenállás nélkül fogadja és vezeti el, gyakoriak benne a csuklófeszítések és dobások, mely során visszafordítja ellenfelére a támadás erejét.

Mindezek mellett azonban az Aikido a test és a szellem harmóniájának az útját jelenti. Az Aikido fő célja az Alapító megfogalmazása szerint megismerni és összhangba kerülni az univerzum valódi természetével, melyhez egyesítenünk kell a testet és a szellemet, illetve a kettőt összekötő ki-t. Amint összhangba kerül a szellem és a test, az egyén és a világmindenség között harmonikussá válik a kapcsolat. Az Aikido tehát a mindenkivel való együttműködést is jelenti. Így az egyén tevékenysége összhangba kerül a világegyetem összes többi élő és élettelen részével, alkotóelemeinek a tevékenységével, azok működésével. Az Aikido gyakorlása felszínre hozza az ember valós természetét, és fejleszti spirituális erejét.

Az Aikido három írásjegyből (kanji-ból) áll, melyek önállóan és egymáshoz kapcsolódva is értelmezhetők:

Ai: harmónia, szeretet, együttérzés, egység

Ki: spirituális energia, akarat, életerő

Do: út, ösvény, módszer, tanítás

A ki kifejezés számtalan jelentéssel rendelkezik. Sok évszázada lényeges alkotóeleme a távol-keleti gondolkodásnak és harcművészeti filozófiáknak. A Budo szemszögéből nézve a harcos szellemi, érzelmi állapotát, és egyben harci szellemét is jelenti. A ki akaratként is értelmezhető, ami a tudatot a testtel összekapcsolva létrehozza, megtestesíti a tudásból a technikát.

Az Aiki azt a tudatállapotot jelenti, amikor az ember tisztában van az ellenfél pszichológiai állapotával, a viselkedését hozzáigazítva, összhangban, egyezésben van az ellenfelével. Átlátja, és tisztán érzékeli a jelenben, annak minden gondolatisága nélkül.

Kobayashi Yasuo sensei szavaival élve, aki az Aikido alapítójának közvetlen tanítványa volt: „a Budo egyik fontos elve, hogy a technikát mindig az adott ellenfélhez kell igazítani”.

O-Sensei az Aikidot a következőképpen jellemezte:

„Az Aikido az ellent nem állás útja, azaz már az első pillanattól fogva legyőzhetetlen. Pusztán azzal a szándékkal, hogy megküzdünk valakivel [bízva abban, hogy győzedelmeskedünk], aki az egyetemes törvényt testesíti meg, magát a természet harmóniáját sértjük meg. A gonosz és rosszindulatú embert már első mozdulata előtt legyőzik. A harc el van döntve.

Ha ez valóban így van, miképpen szabadulhatunk meg ettől a rosszindulattól s hogyan válhat szellemünk és elménk tisztává? Elménket és érzéseinket egyesítenünk kell az egyetemes szellem könyörületével és együttérzésével. A szereteten belül nincs versengés, nincs ellenség, vagy ellenségeskedés senkivel és semmivel szemben. Akiknek az érzései nem felelnek meg ennek a szellemiségnek, sohasem kerülhetnek összhangba a világegyetem törvényeivel.”*

A gyakorlás célja tehát önmagunk fejlesztése, társainkkal együttműködve, mely az egyéni tapasztalat útján az Aikido technikáinak intenzív és kitartó gyakorlása során valósítható meg.

Az Aikidoban nincsen versengés és erőfitogtatás, nincsenek versenyek, a gyakorlás során nem értelmezhető győzelem, vagy vereség. Az erőteljes technikák helyes megvalósítása nem jár sérüléssel. Az Aikido nem az erőszakot, hanem az együttműködést keresi. A szellemi fejlődés az egyén egoizmusának elveszítésével lehetséges. Az Aikidot együtt gyakorolhatják fiatalok és öregek, nők és férfiak, nemzetiségre és származásra való tekintet nélkül. Az Aikidot világszerte több mint egymillióan gyakorolják.

Népszerűségének oka lehet, hogy az Aikido a japán harcos útjának (bushido) szellemét egy olyan szellemiségen alapuló harcművészetben (budo) testesíti meg, amely összhangban van korunk elvárásaival. Az Aikido segíti a modern kor emberét a mindennapi élet ellentmondásainak megoldásában, az emberi kapcsolatok megfelelő, együttműködésre törekvő kezelésében, illetve az egészséges, harmonikus egyéniség kialakításában. Olyan kölcsönös összefüggéseket tanít, amelyek ráébresztenek arra, hogy ne a különbségeket keressük egymásban, hanem azt ami közös bennünk. Rámutat arra is, hogy a másokkal való versengés helyett, legyőzve az önközpontúságunkat, egymást támogatva is elérhetjük céljainkat. Az Aikido öröksége szervesen illeszkedik a japán harcművészetek fejlődéséhez. A japán szamuráj harcosok hétköznapjaival szemben a mai kor feladatainak és konfliktuskezelésének nem célja a másik ember levágása. Az Aikido gyakorlása nemcsak a dojoban történhet,hanem mindennapi életünk során is. Az Aikido segíti a modern kor emberét a mindennapi élet ellentmondásainak megoldásában, az emberi kapcsolatok (például munkahelyi konfliktusok) megfelelő, együttműködésre törekvő kezelésében, illetve az egészséges, harmonikus egyéniség kialakításában. 

Az Aikido filozófiájának egyik legfőbb alapelve a „maszakacu agacu kacu hajabi”. Jelentése, hogy az igazi győzelem az önmagunk felett aratott győzelem. Ueshiba mester szerint:

„Az Aikido veled kezdődik. Dolgozz magadon és a számodra kijelölt feladaton. Valahogyan mindenkinek a szelleme pallérozható, fejleszthető, a teste pedig edzhető; olyan ösvényen, ami megfelel neki. Valósítsd meg a békét önmagadban, a saját életedben és alkalmazd az Aikidot mindenre, amivel találkozol”.**

 

Az O-senseitől származó idézetek forrása:

*William Gleason (2012): Az Aikido spirituális gyökerei, Szenzár Kiadó, Budapest, szerk. Kárpáti Gábor Csaba, 192 p.

**John Stevens (2008): Az Aikido filozófiája, Szenzár Kiadó, Budapest, szerk. Kárpáti Gábor Csaba, 158 p.

Egyéb források:

Ueshiba Kisshomaru (2001): Az Aikido szellemisége, Hunor vállalkozás, 2001, 177 p.

Kobayashi Yasuo (2004): Utam, az aikido, Aikido Kobayashi Dojo, fordította Szabó Balázs, Magyar Balázs 2005-2014, 92 p. (https://mkde.hu/sites/default/files/dokumentumok/Utam_az_aikido.pdf)

Szabó Balázs (2016): Test és tudat – a japán harcművészeti filozófia hajnala, Torii Könyvkiadó, Budapest, 300 p.

Szabó Balázs (2021): Aikido: forradalom vagy örökség? – előadás, ELTE, 2021 (https://www.elte.hu/content/az-elte-n-unnepelt-a-nemzeti-aikido-szovetseg.t.22730)

Szabó Balázs: Néhány szó az Aikidóról (https://www.youtube.com/watch?v=2H6rauE4-2w)